Megjegyzés: A szerző igen vegyes származású, tucatnyi náció sarja, aki sosem volt büszke felmenőire, de nem is szégyellte őket, mondván „Ha büszke vagyok arra hogy XY ősöm híres feltaláló, akkor nyilván szégyenkeznem kellene azért, mert YX ősöm tolvaj.” Lakótelepen felnőtt, szegény sorból indult, volt már „gazdag”, most megint „szegény” és valószínűleg már így is marad, élete utóbbi 8 évét az emberiség nagy kérdései (pl. mitől olyan sz…r minden, amilyen) kutatásának szentelte, most pedig életében először ír is valamit. Akármilyen vacak fércműnek is találtasson, a Kedves Olvasó – bizonyára igényes, kifinomult lélek -, vegye figyelembe, hogy nem fogja visszakapni ezen írás olvasására szánt 10 percét az életéből, hiába is kéri.
Nekem sincs.
Szintén fontos: az alábbi NEM az „Igazság”. Senki se higgye el – ahogy semmit sem, soha. Mindenki olvasson, informálódjon a témában, azután, ha bátor, szűrje le magának a saját igazságát. Előre is köszönöm. És most a cikk maga.
…
Látom én, látom, sokaknak feltűnik, hogy valami történik a cigányság körül, változnak a dolgok, látszólag egyre rosszabbak, és nem értjük miért.
Ezen cikk írója, alaposan megvizsgálva a problémakört, azt állítja, hogy
1. A „magyar” médiának szándékában áll álságosan, hamisan, bemutatni a cigányokat, és kirekeszteni ugyanakkor mind a cigányokat, mind pedig a nemcigányokat egyaránt a hozzászólásból, mikor hozzá lehetne/kéne szólni, előtérbe helyezve a hivatalos megm-ondókat és ondónőket. Ugyanakkor, a magyarságot ugyanígy hamisan, hazug módon igyekeznek bemutatni mind a magyarok mind más népek felé.
2. Nem saját kútfőből teszik mindezt, a sok "újságíró" és "riporter", akik a nép butításán dolgoznak (jól megy nekik), ahelyett, hogy felvilágosítanának (nem menne nekik), uraik utasítására, jól kitaposott ösvényen járva lopja az ötleteket, módszereket nyugatról.
3. A szerző nem kívánja se elítélni se mentegetni a kisebbségeket, többségeket, vagy bárkit, mindössze felhívja a figyelmet egy fontos tényre: az acsarkodás, félelem és utálat mesterségesen keltett hullámai gyengítik a tisztánlátást és gondolkodást.
Úgy tűnik, dőlnek a segélyek (miközben a fizetések nyilván igen alacsonyak), s bár egyre többen nyomorognak a kisebbségek közül (is), sokan járnak ugyanakkor szekér helyett jó autókkal, és bizony – legalábbis úgy tűnik – nem a sok diplomás, keményen dolgozók, hanem a semmirekellő bűnözők. Egyre több honfitársunk unja meg a banánt, még azok is, akik próbáltak nem csak tolerálni, de aktívan segíteni is, de valami vagy valakik nem csak, hogy nem támogatják, de egyenesen megnehezítik a beilleszkedést, SŐT, a békés egymás mellett élést is. Teszik ezt úgy, hogy közben a média folyamatosan azt szajkózza, hogy a beilleszkedés és egymás mellett élés ellehetetlenítői az átlagemberek. A cigányokat lassan mindenki utálja, mondja a folyamatosan agitáló tömegmédia-kampány(ok sora). Annyira, hogy szegényeket már nem PK nevükön nevezni, amúgy magyarosan, hanem – drága jó eufémizmus, áldott legyen a Te neved – romáknak kell titulálni, mert nekik az úgy jó, akkor majd nem szégyellik magukat, származásukat. Utálatra pedig semmi ok, a rablás, késelés, erőszak, lakáson belüli székelés, mikor nincs WC, vérfertőző kapcsolat fogyatékos unokával ugyanúgy gyakorta előfordul a nem cigányok között is. Az írástudatlan munkanélküliek között, akik merdzsóval járnak segélyt felvenni, pedig épp annyi, ha nem több az izlandi vagy a magyar, mint a cigány. Ezt ismételgeti robotszerűen a médiában a sok (általában) államilag finanszírozott „szakértő” (megint egy eufémizmus, eredetileg ezek megnevezése - így hallottam az öregebbektől - „ügynök” volt).
Mit lát eközben a többség? Tudjuk, hogy mit lát, aki nem, az ne is olvassa ezt a szösszenetet. Hozzáteszem, hol látja vajon? Érdekes, a többség mindezt nem az utcán látja, hanem ugyanabban a médiában, ahol mindig oly korrektül hangsúlyozzák, hogy elszigetelt, nem általánosítható, mindenkivel előfordulhat stb. Egyszóval: katasztrófa.
Amit valójában mondani szeretnék, csak nehezen jutok oda, mert ettől a témától nem csak a szívem ver hevesebben, de a gyomrom is felfordul: jelen írás témája NEM az, hogy mi igaz a hírekből, és hogy ki gyilkol kit, és ki lopja meg a másikat nagyobb előszeretettel. Hanem az, amit kevesen (vagy senki) boncolgattak eleddig, nevezetesen: kinek használ, kinek a javát szolgálja ez az egész ürülékkavarás.
Be kell látnunk, Magyarország a(z) USA-t majmolja, lassan mindenben. Onnan jön a sok ész vissza, ott találták ki (illetve másolták régebbi okosokról, pl. Római Birodalom), hogyan kell a tömegeket anyagi, szellemi, egészségi nyomorban tartani úgy, hogy a tömegek szabadnak gondolják magukat, és kérjék, követeljék a még rosszabbat, a még nagyobb nyomort.
„A megdöbbentő az, hogy a provinciák leigázott népei, miután színházat, irodalmat, zenét és infrastruktúrát kapnak tőlünk, egy idő után rabszolgaságukat elkezdik büszkén kultúrának hívni” mondta (nem pontos idézet) valamelyik római bölcs történetíró. Nagy igazság, már szerintem.
USA urai pedig nem az alkoholista, írástudatlan Bushok, sem pedig az állítólag kokainért homoszexualizáló Barack Obama Bin Ládák, hanem a gazdasági elit, és még csak nem is a Bill Gates-ek, hanem a valódi hatalom, a háttérben húzódó, igazi erő, a pénz tulajdonosai (igen a dollár is valakié/valakiké). Ők mondják meg, mit csináljon a szánalmas amerikai vagy akár magyar politika - jobb vagy bal, mindegy, az ő fütyürészésüket hallom, mikor látom Gyurcsányt táncolni a kis aranyos klipjében, az ő rosszalló tekintetüket látom, mikor valaki nem átall így beszélni: büszke magyar vagyok. Képzeljük el így a magyar(országi) politikust: nyelve a bankárok seggében, nemi szerve a bankárok satujában, miközben mindkét kezével próbál úgy lopni, hogy senki se vegye észre. Persze, hogy nagyon nem megy. És ugyanezért nem érdemes őket szidni, vitatkozni, bosszankodni rajtuk, az egyetlen dolog, amit érdemes csinálni velük, az nem más, mint elsöpörni őket, vagy ha az nem megy (és sajna nem megy), ignorálni. Nem könnyű, tudom, akárhányszor a szemetesbe nézek, még ott is Gyurcsányt és Orbánt látom acsarkodni.
Tehát: mit látunk USA-ban? Egyenlőség, egyenlő bánásmód, szabadság – ugyanaz a maszlag, mint nálunk, a filmek tele néger hősökkel, professzorokkal, csupaszív, becsületes feketékkel. Ugyanakkor a hírekben: lelőtte, agyonverte, elrabolta, felgyújtotta, MEGETTE (fehér barátnőjét ez esetben, magyar bulvár is átvette). Ezek a négerek a „valóságban”. A filmekben az Eddie Murphyk kabriókkal meg limuzinokkal grasszálnak, a new orleansi putrivárosról semmi de semmi nincs a médiában. PK: a néger már rég nem néger, csak ha egymás közt beszélnek, a többség pedig köteles afrikai-amerikainak szólítani „őket”. Nota bene, a „roma” kifejezést hamarosan követi majd a még korrektebb „indiai-magyar”, vagy „ázsiai-európai” megszólítás.
Szóval, mindent egybe vetve, a külső ellenség (muszlimok, meneküljünk! – vagyis, támadáááás!) mellet egy belső ellenség támadja, darabolja az amúgy oly egységes államokat, miattuk van szükség sok megszorító intézkedésre, az áremelésekre és a 3-4 órás várakozásra a reptéren, a szólásszabadság eltörlésére. A mi uraink mintha még gondolkodnának, hogy a belső ellenség mellett ki legyen a külső – amennyire én látom, bizonytalanok, hogy a szlovák maffia/nacionalizmus vagy a román nacionalizmus legyen a mumus, esetleg hol ez hol az (nem is értem, miért nem egyesítik ezt a két dicsőséges országot, hogy végre együtt törhessenek a magyarságra). Mindenesetre a belső ellenség már megvan, hurrá.
Na, ezzel ki is írtam magamból a sok feszültséget. Végezetül még annyit: kevesebb „Győzikét” és több Parno Grasztot a médiába!
Köszönöm a figyelmet,
Zuzer
Mottó: Szeretet, informáltság!
